Magyarország középkori történetének legfontosabb helyszínéről és legnagyszerűbb építészeti alkotásáról, az egykori királyi bazilikáról, ahol a középkor folyamán 38 magyar királyt koronáztak, 1031-ből maradt fent az első írásos adat. Az évszám Szent István és Boldog Gizella adományán, a miseruhából átalakított Koronázási Paláston olvasható. A hatalmas méretű, háromhajós, négytornyú épület 1543-ig – Székesfehérvár elestéig – a magyar királyok koronázó temploma. A közfelfogás csak a Székesfehérváron történt koronázást tekintette hitelesnek. Szent Imrét halála után Szent István a saját nyughelyének építtetett bazilikában temettette el. Később 14 magyar király és számos királyi családtag talált itt örök nyughelyet. Károly Róbert, Nagy Lajos, Ozorai Pipo (Filipo Scolari) és Mátyás király is komoly költségekkel bővíttette a templomot.

Közjogi értelemben is kiemelt szerepe volt: itt őrizték a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket, itt állt a királyi trón, itt tartották a törvénylátó napokat, majd az ebből kifejlődött országgyűlések többségét, itt működött az ország levéltára és kincstára, ahol többek között a királyi mértékegységek etalonjait is őrizték.

Emellett hazai és nemzetközi zarándoklatok célja is volt a Nagyboldogasszonyról nevezett prépostsági templomban Szent István és Szent Imre sírja, melyeket legendák és korabeli leírások számos csodás esemény színhelyeként említik.

Az épület régészeti-művészettörténeti jelentőségét királyi fennhatóság alá tartozása adja. A királyi építkezéseken megjelenő új stílusok, művészet törekvések az egész középkori Magyar Királyság művészettörténete szempontjából fontosak és fényt derítenek nemzetközi művészeti, esetenként dinasztikus összefüggésekre.

1543-ban a város török kézre került. Ezt követően a templom közjogi funkciója ellehetetlenült, a koronázásokat Pozsonyban tartották. A bazilikában lévő sírokat feldúlták, az ott található kincseket elvitték, királyaink csontjait nem egyszer szétszórták.

1601-ben a város visszafoglalásakor a lőszerraktárnak használt királyi bazilika felrobbant. A török hódoltság után sem pénz, sem szakember nem volt újjáépítésére. Utolsó megmaradt kápolnáját 1800-ban bontották le. Újrafelfedezésére 1848 őszéig kellett várni, amikor egy kútfúrás során megtalálták III. Béla és felesége, Antióchiai Anna sírját. Az 1862-ben elkezdett szakszerű ásatások a mai napig tartanak.

A terület határozott átalakítására 1938-ban, Szent István halálának 900 éves évfordulója alkalmából került sor. Elkészült a ma is látható romkert, illetve Lux Géza tervei szerint megépült a vöröstégla borítású mauzóleum és árkádsor. Itt kapott helyet Szent István szarkofágja. A mauzóleum belső falain a Szent Jobb és a Szent Korona legendája, valamint az Árpád-ház családfája látható Aba-Novák Vilmos ecsetjéből. Az 1950-es években lemeszelt falképeket 1992 és 1996 között állították helyre. A romterületen fellelt csontmaradványokat szintén 1938-ban temették a romterületen kívül egy közös sírkamrába - osszáriumba, melyet az ezredfordulóra készülvén modernizáltak.

Az ezredfordulót megelőzően került kialakításra a délnyugati torony fölé emelt födém, valamint az az alatti bemutatóterem, illetve a déli kerengők fölé épített rámpa és a kápolnák feletti híd. Az ezekkel egyidejűleg a romok egy része fölé épített, nagy vihart kavart tetőt 2004-ben eltávolították. Az egykori királyi bazilika több száz eredeti faragott kőtöredékét jelenleg egy raktárban őrzik.  A tervek szerint a romterülettel határos Koronázó tér 3. sz. épületben – mely jelenleg üresen áll – fogják kialakítani a Nemzeti Emlékhely látogatóközpontját és a bazilikatörténeti múzeumot.

István király halálának 950. évfordulóján, 1988. augusztus 14-én 50 év után ismét Székesfehérvárra érkezett a Szent Jobb. Ettől az évtől kezdődően minden évben körmenet indul a Székesegyházból Szent István városunkban őrzött fejereklyéjével a király sírjához. Az elmúlt 25 év élő gyakorlatát – mely szerint Székesfehérvár napokon át tartó kulturális, közéleti, egyházi rendezvényekkel emlékezik az államalapító király 1038. augusztus 15-i halálára, 1083. augusztus 20-i, a koronázó bazilikában történt szentté avatására, valamint a középkor során ezekhez a napokhoz kapcsolódó székesfehérvári, azon belül a koronázó bazilikában történt eseményekre – Székesfehérvár közgyűlése rendeletbe foglalta. Így 2011-től helyi jogszabály rendelkezik arról, hogy az augusztus 14-től 20-ig terjedő időszak a város ünnepi időszaka Székesfehérvári Királyi Napok néven. Ezen időszak alatt hagyománnyá vált, hogy Szent István szarkofágjánál virágot helyeznek el, Szent István sírját a város polgármestere és püspöke megkoszorúzza; az utóbbi években az osszáriumnál beszédek hangzanak el, rövid kulturális program kíséretében. Jelentősebb évfordulók alkalmával – mint például 2009-ben a Szent István által alapított Fejér megye fennállásának 1000. évfordulóján – megnyitják az osszáriumot, ahol mécsesek és virágok elhelyezésére nyílik lehetőség.

A hely kiemelkedő eszmei jelentőségét a Magyar Országgyűlés a 2011. évi CXLIX törvénnyel méltóképpen értékelve, az épületet elhelyezte a nemzet emlékezetében: Nemzeti Emlékhellyé nyilvánította.

2013-ban emlékezünk Szent István halálának 975. évfordulójára, ezért az évet Székesfehérvár közgyűlése Emlékévvé nyilvánította. A Szent István Emlékévben a Nemzeti Emlékhely hangsúlyos szerepet kap: január 4-én, az ünnepi év megnyitásaként Kövér László, az Országgyűlés elnöke avatta fel a Nemzeti Emlékhelyet jelölő sztélét, augusztus 14-én ismét visszatér a Szent Jobb, és Szent István sírja felett Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása mutat be szentmisét, a Székesfehérvári Királyi Napok során Magyarország Kormányának tagjai helyezik el a megemlékezés virágait első királyunk szarkofágján, és a Koronázási Ünnepi Játékok keretében a Vörösmarty Színház szertartásjátékában megelevenednek a királykoronázások. Ezzel az évvel egy hosszú távú fejlesztési időszak veszi kezdetét, melynek fontos állomása 2022, az Aranybulla 800 éves évfordulója és 2038, Szent István halálának millenniuma.

forrás: a Nemzeti Emlékhely jóváhagyott használati terve