Székesfehérvár egyike a legrégebbi magyar városoknak, a város alapítása megelőzte István uralkodását. A város nevének első magyar nyelvű (Feheruuaru) említése a tihanyi alapítólevélben, 1055-ben tűnt fel. A mocsarakkal körülvett szigetekre szabdalt terület, megfelelő természeti erősségként szolgált a kialakuló központnak.

 A történelmi belváros legmagasabb pontján épült fel a vár, és ugyancsak itt épült fel Géza nagyfejedelem négykarélyos temploma, amely később temetkezési helyéül is szolgált. (A későbbiekben is itt állt a Szent Péter- Pál templom, amely IV. Béla koronázásának volt színhelye.) Szent István, mintegy családi hagyományként Fehérváron kezdte el magántemplomának építését. Ekkor már királyi székvárosként tartották számon a települést. Koronázását követően, 1018 körül – más adatok szerint valamivel korábban – kezdődött el az ország első bazilikájának építése. Imre herceg halálakor 1031-ben a templom még nem volt teljesen kész, felszentelésére Szent István halálakor, 1038-ban került sor.

 A bazilika állami feladatokat is ellátott; itt állt a királyi trón, itt őrizték a koronázási ékszereket, a kincstárat, majd később az ország levéltárát, itt volt a sókamara és a pénzverőkamara is. A királyi kincstárban őrizték többek között a királyi mértékegységek etalonjait. Az államigazgatásban betöltött szerepét jelzi az is, hogy az ország alkancellári tisztét számos alkalommal a székesfehérvári prépost töltötte be.

 A koronázó templom építése után a város élete átalakult a Nagyboldogasszony bazilika mellett működő prépostság nemcsak kincstári, államigazgatási funkciókat töltött be, de mellette működött az ország első iskoláinak egyike, a szintén István által alapított fehérvári káptalani iskola is. A város szakrális székhely jellege mellett kulturális központja is volt e századoknak.

 A törvénynapok a későbbiek során az országgyűlésekké alakultak, amelyek ugyancsak városunkban zajlottak. 1527-ig 47 országgyűlést tartottak itt.

 A hagyomány szerint Fehérvár Szent Istvántól nyerte első kiváltságlevelét. Az I. Istvántól származtatott privilégium, a „fehérvári jog" a városok többségének évszázadokon át, mintaként szolgált. Fehérvár szerepe a későbbi évszázadok során lehanyatlott, majd a másfél százados török uralom következett.